Az alapítványról röviden

Alapításkori célunk volt olyan programok szervezése, ami a jövőt, az élhető jövőt segíti, elsősorban a magyarságnak az egész Kárpát-medencében. Az évek során több ilyen programot szerveztünk, de minden alkalommal rá kellett jönnünk, hogy a jövő csakis a múlttal együtt, a múltra, a hagyományokra épülhet.

Rendszeresen szerveztünk népi mesterségeket felkutató programokat Erdélyszerte és az anyaországban. Rengeteg tapasztalatunk van rendezvényszervezésben, projekt-lebonyolításban. Rendszeresen bejárjuk a Kárpát-medencét kutatási céllal.

Az elmúlt években mi kerestük fel a kézműveseket, hagyományőrzőket, bevonva partnereinket és önkénteseinket. Ezt szeretnénk megfordítani azáltal, hogy létrehozunk egy tárgyalkotó műhelyt. Egy olyan központot, ahová el tudjuk hívni a kézműveseket, népzene és néptánc oktatókat, ahol az állandó és időszaki kiállítások mellett képzéseket, táborokat tudunk tartani fiataloknak, érdeklődőknek.

Bővebben központi oldalunkon olvashat: www.hagyatek.ro


A településről röviden


Kisgalambfalva Székelyudvarhely és Székelykeresztúr közötti útvonalon helyezkedik el, Székelykeresztúrtól 7 km-re. A fő útról letérve a Küküllőn átvezető hídon átkelve, máris a faluban találjuk magunkat. Egy csodálatos kis falu, nagyon szép épületekkel, kőkapukkal, kőcsűrökkel és kőházakkal, melyet festői környezet vesz körül.

Nagygalambfalvával együtt alkotják Galambfalva községet. A község híres szülötte Kányádi Sándor költő, szülőházát és síremlékét évente többezer zarándok látogatja.


Rövid és hosszútávú terveink

  • Jelenleg folyamatban van a közel 100 éves csűr autentikus felújítása, kiállítótér, mosdók, öltözők, valamint multifunkcionális terem kialakítása, mely nyári színpaddá alakítható.
  • Kemenceház felújítása, új kemence építése, melyben pityókás házikenyerek sülnek majd, illetve minden finomság, mely a rendezvényeken lesz felszolgálva.
  • A telken található a falu egyik legrégebbi kőháza (több mint 150 éves), mely évről évre romosabb állapotba kerül. Tavaly a tetőszerkezet beomlott, így jelenleg ideiglenes fedél került rá, hogy az épület ne romoljon tovább. Ezt is szeretnénk teljesen autentikusan felújítani, melyben egy tájház kapna helyet, ahol a helyi és Erdély tájegységeinek a ruházatai, hagyatékai kerülnének kiállításra.
  • Az alapítvány jelenlegi irodájaként működő lakóépület felújítása és átalakítása kézműves foglalkozó központtá, ahol kihalóban lévő mesterségek oktatása folyna, úgy mint: kovács, lószerszám készítés, bőrdíszműves, fonás-szövés, fafaragás stb.
  • A közel 4000 négyzetméteres kertben, szabadtéri nézőtér, park, filagóriák, illetve játszótér kialakítása.
  • A székhely kézműves központtá alakítása után egy új iroda, adminisztratív központ kialakítása egy közeli épületben.

Itt tartunk most

Több év előkészítő és forrásteremtő munka után, a tervezés és az engedélyek beszerzését követően elindulhatott a csűr felújítása. Az alapzat megerősítése, a leomlott kőfalak újraépítése, a falszerkezet megerősítése után, új tetőszerkezet került az épületre, melyet autentikus használt cserepekkel fedtünk be. Ennek köszönhetően sikerült az omladozó épületet megmenteni, immár biztonságos állapotba hozni.

Ahhoz, hogy az épület és környezete teljes kapacitással működhessen, még rengeteg munka vár ránk. Hátra van még a villamoshálózat, a kanalizálás, vízhálózat kiépítése. A mosdók, zuhanyzók, öltözők és az előkészítő konyha kialakítása. A tetőtér egy részében pedig egy galéria kialakítása. Ezzel párhuzamosan a nyílászárók elkészítése és beépítése. Különösen nagy feladat az első csűrkapu mellett, a hátsó 8 méter széles csűrkapu elkészítése, megépítése. Ennek olyannak kell lennie, hogy azt becsukva, a belső tér zárt, téliesített legyen, ahol rendezvényeket, konferenciákat, táncházat, képzéseket lehet tartani, illetve azt kinyitva a belső tér nyári színpaddá alakul át. Így a nézők a domboldalon elhelyezkedve nézhetik a legkülönbözőbb előadásokat (népzene, néptánc, színház, könnyűzenei koncert stb.).

Az épület befejezésével párhuzamosan a tereprendezés is fontos. Egy kellemes környezetet, kertet szeretnénk kialakítani, amfiteátrum szerűen kialakítva, ahol néhány filagória is helyet kapna. Ezeket a táborok, képzések alatt a csoportos munkákhoz, feladatokhoz lehetne használni, de a csűrszínpad előadásai alatt fedett nézőtérként is tudnának hasznosulni.


Kik fogják használni a csűrt?


  • Kézművesek, helyi és a környékbeli fiatalok, valamint a Kárpát-medence más részeiből érkező fiatalok.
  • Hétköznapokon iskolaként is működni fog.
  • A régió néptánccsoportjai, akik folyamatosan helyszín problémákkal küzdenek. Nekik adnánk lehetőséget próbák, de főleg edzőtáborok, hétvégi képzések tartására.
  • Európai fiatalok, akiket az Erasmus+ programok segítségével el fogunk hozni a központba, ahol kézműves foglalkozásokat, népművészetet, néptáncot oktatunk majd nekik szakemberek bevonásával.
  • Olyan civilszervezetek, akik népművészettel, néptánccal foglalkoznak. Lehetőséget biztosítunk  rendezvények, kiállítások szervezésére.
  • A Kisgalambfalván működő Három Galamb Egyesület fogyatékos fiatalokat fejlesztő és foglalkoztató nappali központ programjainak is helyszínt biztosítana.
  • Alapítványunk egy zenekart is életre hívott, mely a Hagyaték zenekar nevet viseli. Ilyenképpen a felújított csűr a Hagyaték zenekar központja, próbaterme is lenne egyben.

A központ legfontosabb hasznosulási területei:

  • hétköznapokon iskolaként
  • kézműves-, alkotó táborok helyszíne
  • néptánccsoportok továbbképzéseinek, edzőtáborainak helyszíne
  • népi zenekarok, zenetanodások képzés-, próbahelyszíne
  • népművészeti alkotók időszakos kiállításai
  • állandó kiállítás a régió népművészeti és népzenei tárgyaiból
  • nyári színpad, előadás helyszín, akár 500-600 fős nézőközönséggel (4000 m2 kertben található a csűr), népi zenekarok, tánccsoportok fellépése, találkozók, kisebb fesztiválok helyszíne.

Alapítványunk kurátorai és az állandó kiállítótér

A bemutató térben állandó kiállítást szeretnénk létrehozni, mely az épület félemeletén (galéria) kapna helyett. Alapítványunk kuratóriumi tagjai különböző vidékekről származnak, és különböző tájegység zenéjét és kultúráját hozták magukkal.

A kuratórium elnöke Tárkányi-Jankó Botond, kalotaszegi származású. Nagyapja, id. Tárkányi-Jankó János, híres inaktelki csizmadia mester volt, az ő műhelye van kiállítva a budapesti Néprajzi Múzeumban. Botond édesapja ifj. Tárkányi-Jankó János a 80-as években létrejövő Venyige zenekar prímása, a székelyudvarhelyi táncházmozgalom egyik elindítója, a 90-es években haláláig a székelyudvarhelyi kultúrház igazgatója volt.

Másik kurátorunk Szabó-Bilibok Emese, gyimesközéplokról származik. Nagyapja híres népigyógyász volt, Bodor István kenőember (kenő-inazó) volt. Halála után helyét Emese édesanyja, Bilibok Ildikó vette át, és viszi tovább édesapja hagyatékát. Emese a középiskolát zeneszakon végezte, majd közgazdasági egyetemet végzett. Ezt követően, a budapesti Corvinus Egyetem Vezetés és szervezés szakán tett záróvizsgát. Jelenleg népi brácsát tanul és az alapítvány zenekarában is játszik.

Harmadik kurátorunk,  Szabó-Bilibok Attila, székelykeresztúri származású. Édesapja asztalos mester. Az Erasmus+, illetve Leonardo da Vinci programok keretében nagyon sok anyaországi fiatalnak tanított erdélyi fafaragást (www.old-crafts.eu). Attila iskolás évei alatt a székelykeresztúri Pipacsok gyerek néptánccsoportjának, a Kis Pipacsok zenekarának prímása volt. Majd egyetemi évei alatt a Partiumi Keresztény Egyetem néptánccsoportjában táncolt. Jelenleg az alapítvány zenekarában zenél prímásként, ugyanakkor nagybőgőzni tanul a székelykeresztúri népzenetanoda keretében. Menedzsment szakon szerzett diplomát, de időközben az úgynevezett “Formator” képzést is elvégezte. Így államilag elismert diplomával rendelkezik arról, hogy képzéseket, képzésvezetést tarthat.

A fentiekből kiviláglik, hogy a nagyszülői és szülői örökségekből szeretnénk egy állandó kiállítást létrehozni, ahol kalotaszegi, gyimesi és udvarhelyszéki viseletek, bútorzatok, népi eszközök, hangszerek lennének nagyon precíz szerkesztés mellett kiállítva. A kiállítótér ugyanakkor úgy lenne megformálva, hogy az egyrészt funkcionálisan is használható legyen, és az állandó kiállítási tárgyak mozgatása nélkül időszaki kiállításoknak is helyet tudjon biztosítani.